C. G. Jung és a mandalák titka

Jung és a mandalák

C. G. Jung svájci pszichológus munkásságában kiemelkedő szerepet játszottak a mandalák, amik a Self teljességét képviselik és amiken keresztül az univerzum energiája mutatja meg magát a léleknek.

Carl Gustav Jung (1875 – 1961) jelentősége a pszichológia atyjával, Sigmund Freudéval vetekszik. Olyan, ma már köznapivá vált fogalmakat vezetett be, mint az archetípusok, kollektív tudattalan, extra- és introverzió, szinkronicitás, komplexus. Elméleti konstruktumainak befolyása a pszichológián túl ma már átterjedt és kibogozhatatlan mélységben beleivódott a pszichiátria, filozófia, irodalom, antropológia tudományának szövetébe.

Individuáció

Jung első mandalája
Jung első mandalája

Jung egyik fontos koncepciója volt az individuáció – az a folyamat, amelyben az egyén önmagává válik, felfedezi valódi belső self-jét, integrálja önmaga ellentétes kvalitásait a tudatos és tudattalan tartalmainak felfedezése által.

Az individuáció első lépcsője Jung szerint az archetipikus árnyékkal, saját magunk sötét oldalával való megbarátkozás – Jung úgy is hívta, hogy “A Bátorság Első Tette”. Az individuáció második lépcsője a kollektív tudattalan anima és animusz témájával, az egyén maszkulin és feminin aspektusaival foglalkozik. Az anima a férfi psziché feminin aspektusa, mint például a szelídség, türelem, törődés, természetközelség, megbocsátás. Az animus a női psziché férfi aspektusa, például harc, felelősség, vezetés, kontroll formájában. Az individuáció összes lépcsőjének megmászása után a transzcendencia, vagyis a Self-fel való egyesülés következhet be.

Mandalák

Mandalákat évezredek óta használnak sok ősi kultúrában, köztük a buddhizmusban, hinduizmusban, indiánok és ausztrál őslakosok szertartásaiban az univerzum és az egység ábrázolására. A mandala lehet kör vagy négyzet alakú absztrakt kép, amelyeket általában a figyelem fókuszálására, a végtelennel való kapcsolatunk emlékeztetőjeként alkalmaztak.

Jung a keleti vallások tanulmányozása útján jutott el a mandalák használatáig pszichológiai praxisában, s terjesztette el a mandalákat a nyugati gondolkodásban. Úgy tekintette a mandalákat, mint az egyén egység felé törekvésének, növekedésének, fejlődésének szimbólumát. A mandalákat az emberi psziché felfedezésére alkalmas eszköznek vélte és a Self teljességének pszichológiai kifejeződéseként tekintett rájuk.

Jung és a mandalák

Jung szerint a mandala segít kiegyensúlyozni a psziché rendellenességeit azáltal, hogy az egyszerű és szabályos minták a mandala központjához vezetnek, amihez minden kapcsolódik. Szerinte ez a természet öngyógyító erejének megnyilvánulása, ami nem a tudatos tartományból, hanem az intuícióból, belső impulzusokból származik. Ezért is lehet jelen a mandala annyi kultúrában – a kollektív tudattalanból származik, magyarázta Jung. Ebben a középponti állapotban minden ellentét és dualitás feloldódott, a kozmosz és a személy eggyé vált.

Jung pácienseit, akiknek fogalmuk sem volt arról mi lehet az, mandala rajzolására kérte fel. A rajzok alapján volt képes beazonosítani bizonyos érzelmi rendellenességeket, majd a teljesség felé vezető úton dolgozni. A nyugtató és fókuszáló hatás mellett Jung észrevette, hogy a fejlődés útján páciensei nagyon hasonló mandalákat alkotnak.

A mandala szerinte olyan, mint egy sablon az elme számára, egy minta a rendre és a békére, ami a problémák, félelmek, szenvedélyek és egyéb pszichés elemek káoszából, mint egy változatlan középpont, kiemelkedik. Ezt a középpontot a hindu hagyományban bindunak is nevezik.

A mandala úgy tekinthető, mint lenyomata a mindannyiunkban ott élő alapvető struktúrának. Felismerjük általa a kozmoszban elfoglalt helyünket, ahonnan egyszerűen csak elkóboroltunk. A mandala segítségével visszatérhetünk hozzá. A szemet Jung a mandala prototípusának tekintette: a látást és a fényt szimbolizálja, a nyílást, amelyen keresztül az univerzum energiája megmutatja magát a léleknek. A szem mandalája az egyén és a kozmosz egyesülése.

Jung Mandala idézetek angolul

“In the products of the unconscious we discover mandala symbols, that is, circular and quaternity figures which express wholeness, and whenever we wish to express wholeness, we employ just such figures. ” ~ Memories, Dreams and Reflections

“Most mandalas have an intuitive, irrational character and, through their symbolical content, exert a retroactive influence on the unconscious. They therefore possess a “magical” significance, like icons, whose possible efficacy was never consciously felt by the patient.” Mandala Symbolism, Page 77

“ The “squaring of the circle” is one of the many archetypal motifs which form the basic patterns of our dreams and fantasies. But it is distinguished by the fact that it is one of the most important of them from the functional point of view. Indeed, it could even be called the archetype of wholeness.” ~ Collected Works 9i, Paragraph 715

“My mandalas were cryptograms concerning the state of the self which was presented to me anew each day…I guarded them like precious pearls….It became increasingly plain to me that the mandala is the center. It is the exponent of all paths. It is the path to the center, to individuation. ” Memories, Dreams and Reflections

“In view of the fact that all mandalas shown here were new and uninfluenced products, we are driven to the conclusion that there must be a transconscious disposition in every individual which is able to produce the same or very similar symbols at all times and in all places. Since this disposition is usually not a conscious possession of the individual I have called it the collective unconscious.” ~Mandala Symbolism, Page 100

“In such cases it is easy to see how the severe pattern imposed by a circular image of this kind compensates the disorder of the psychic state– namely through a the construction of a central point to which everything is related, or by a concentric arrangement of the disordered multiplicity and of contradictory and irreconcilable elements. This is evidently an attempt at self-healing on the part of Nature, which does not spring from conscious reflection but from an instinctive impulse.” Archetypes of the Collective Unconscious, Page 388

“The mandala is an archetypal image whose occurrence is attested throughout the ages. It signifies the wholeness of the Self. This circular image represents the wholeness of the psychic ground or, to put it in mythic terms, the divinity incarnate in man.” Memories, Dreams and Reflections, Pages 334-335

“I began to understand that the goal of psychic development is the self. There is no linear evolution; there is only a circumambulation of the self.” Memories, Dreams and Reflections, Page 196

Források

  • https://mandalazone.com/wordpress/archetype-of-wholeness-jung-and-the-mandala/
  • https://creatingmandalas.com/psychology-of-the-mandala
  • https://fractalenlightenment.com/14683/life/carl-jungs-psychological-diagnosis-using-mandalas
  • Background vector created by freepik – www.freepik.com