Perfekcionizmus pszichológiai kutatás – eredmények

Lezárult a Perfekcionizmussal, a tökéletességre való törekvéssel kapcsolatos pszichológiai kutatásom. Az eredmények igazolták azt, amit a nyitott kérdésekben a válaszadók többsége is kifejtett: a perfekcionizmus bizonyos szintig egészséges, túlzásba vive azonban negatívan befolyásolja az életminőséget.

A kutatás külön érdekessége, hogy egy eddig Magyarországon nem használt kérdőívvel is végeztem a felmérést. Az angol Almost Perfect Scale – Revised nevű kérdőív fordítását követően a kapott eredmények segítségével megbízhatósági elemzést végeztem erre a skálára. A APS-R-re kapott eredmények nagyban összecsengtek, igen erős pozitív korrelációt mutattak a már jól bevált DAS (Diszfunkcionális Attitűdök) perfekcionizmus és dependencia alskáláival.

A kutatásból legjobban egyébként az érdekelt, milyen megoldások vannak a valamilyen szinten sokunkban ott lévő perfekcionizmussal való megbarátkozásra. Ezt a részt kiemelve  dolgozatból, itt is leközlöm.

Perfekcionizmus megoldások

Annak tudatában, hogy saját kutatásom is alátámasztotta szakirodalom által már felvázolt negatív összefüggést a tökéletesen végzett cselekvések és a boldog élet között, lássuk: milyen lehetőségeket látok, illetve mit mond az irodalom a lehetséges megoldásokról?

A tökéletesség keresése

Fel lehet-e adni a „jól” vagy a „még jobban”, ne adj Isten „tökéletesen” elvégzett teendőket, illetve magát a cselekvést?

Ebben a világban, anyagi testben élünk, tehát a cselekvést teljesen feladni nem tudjuk. Ennünk, aludnunk, kapcsolódnunk kell és ezek mind cselekvések. A cselekvések mennyiségét egy ideig lehet ugyan redukálni (aszkézissel, a világtól való elvonulással például), a nullát viszont csak közelíteni lehet, hisz a koordinátarendszer tengelye ebben az esetben a teljes nem cselekvés, vagyis a halál lenne. Kiiktatni a cselekvést tehát lehetetlen, legalábbis amíg mostani fogalmaimmal élőnek tekintem magam.

Ahogy a kérdőívre adott válaszokból is látszik, a legtöbben tudják a megoldást a problémára: a cselekvés fontos ugyan, de legalább ugyanolyan fontos, hogy harmóniában legyen az elfogadással, azon belül is elsősorban önmagunk elfogadásával.

Egy kis etimológia

Ahogy vetettem egy pillantást a Czuczor-Fogarasi etimológia szótár TÖKÉL szócikkére – „a tökél részint végrehajtott, részint elhatározottan végrehajtandó tevésre, cselekvésre vonatkozik” – azonnal kiderült, hogy a tökéletesség a magyar nyelvben csak a cselekvés viszonylatában merül fel, ráadásul azon belül is akaratlagos. Érdemes lehet megjegyezni azt is, hogy a tök növény, ami a TÖKÉL ige szótöve, gömbölyű, teljes, tökéletes formájú. (Czuczor, 1862).

A perfekcionizmus latin eredetije (perficere) is nagyon közel áll a fenti magyar tökél jelentéséhez. A szó a facere tőből származik (Etymology of the Latin word perficere, 2013), ami csinál, végez, tesz, épít, állít, előállít tartalommal bír. Mai jelentése egy olyan szubjektív állapot, melyben valaki magas teljesítményelvárásokat állít magával és gyakran másokkal szemben is, amiket ha nem sikerül elérni, akkor annak negatív következményei jelentkeznek.

Ahogy én látom, a tökéletesség egyedül Isten, a tiszta tudatosság, az Önvaló, a Tanú, Formanélküli Abszolút, az Örök Igazság – vagy nevezze mindenki úgy, ahogy neki jólesik – tulajdonsága. Erre a kvalitásra való túlzott törekvés azt jelenti, hogy a személy női minősége és az ahhoz kapcsolódó sokféleség, földi, anyagi, sötét, lefelé irányuló, befogadó kvalitásai, az elfogadás nincsenek egyensúlyban a benne lévő felfelé törekvő, férfias, tökéletes, világos, egységes erővel.

Brene Brown New York Times Bestseller listás könyvében a fenti gondolatmenettől talán a mai tudományos észjárás számára elfogadhatóbban fogalmaz (Brown, The Gifts of Imperfection, 2010): „Sok ember gondolja, hogy a perfekcionizmus a legjobbra való törekvés, ám valójában nem saját magunk fejlesztéséről van szó; sokkal inkább mások jóváhagyásának és elfogadásának kiérdemléséről. Nem az egészséges növekedést szolgálja, inkább pajzs szerepét tölti be.”

A boldogság megtalálása

A mindannyiunkban ott lévő női és férfi minőség, az anima és animus egyik oldala sem tagadható meg – a kettő egyensúlyban léte a megoldás.

Szeretném a Bhagavad Gitát, a hinduk egyik szent iratát is idézni: ha éppen cselekszem, akkor azt próbáljam meg elfogadni minden eredményével, kudarcával, kellemes és kellemetlen hozadékával együtt, és ne ragaszkodjam annak gyümölcseihez.

12. vers
A rendíthetetlen, odaadó lélek tökéletes békét ér el, mert
minden tette eredményét Énnekem ajánlja fel. De aki nem él
harmóniában az Abszolúttal, s munkája gyümölcseire sóvárog,
az rabja lesz cselekedeteinek. 

13. vers
Amikor a megtestesült lélek fegyelmezi természetét, és
elméjében lemond minden tettről, akkor boldogan pihen a
kilenckapus városban [az anyagi testben]. Nem cselekszik ő,
s nem is oka az anyagi tetteknek.
(Vekerdi, 1997)

Szent Ágoston mindössze öt szóban összefoglalja, mi a megoldás (Hotchkiss, Dictionary of burning words of brilliant writers, 1895): „Az igazi tökéletesség tökéletlenségeink elfogadása.

Kicsit hosszabban, de a 2000 évvel később élő kutatónő is ugyanezt mondja: “Saját történetünk birtoklása igen nehéz lehet, ám közel sem annyira az, mintha egész életünkben futnánk előle. Magunkhoz ölelni sérülékenységünket ugyan rizikós, ám távolról sem annyira, mintha lemondanánk a szeretetről, valahová tartozásról és az örömről – azokról a tapasztalatokról, amelyek a legsebezhetőbbé tesznek minket. Csak amikor elég bátrak vagyunk sötét oldalunk felfedezéséhez, akkor fogja leleplezni előttünk végtelen erejét a fényes oldal.” (Brown, The Gifts of Imperfection, 2010)

Ahogy Dr. Swami Allan Ajaya, a jógapszichológia egyik elismert képviselője fogalmaz: „Legtöbben attól félnek, hogy amikor magukhoz ölelnek egy ilyen nem akart aspektust, akkor az megvadul, és nem tudják kontroll alatt tartani. Amikor feladjuk saját magunk és a külvilág kontrollálásának gondolatát, azt találjuk, hogy életünket az intimitás a vezérli.” (Swami Ajaya, Psychotherapy And Spirituality Based On Self Acceptance, 2011) vagy egy másik cikkében: „Valódi mentális egészség csak akkor lehetséges, ha a dualitás minden formájától mentesek vagyunk, értve ezalatt egy hamis kép kialakítását a saját énünkről, annak érdekében, hogy elfogadáshoz, státuszhoz vagy erőhöz jussunk.” (Swami Ajaya, Yoga Psychology: Where East Meets West, 2012)

A pszichológia megoldásai

A Bhagavad Gíta vagy Szent Ágoston leírja ugyan a megoldást, de nem írják, pontosan hogyan tudnám ezt megvalósítani.  Itt vehetjük igénybe a pszichológia és módszerei által nyújtott segítséget, ami segíthet elfogadni korábban nem integrált tulajdonságainkat, beépítve vészjóslóan sötétnek gondolt jellemvonásokat személyiségünkbe.

A megoldás egyik neve, amit Mindfulnessnek hívnak a pozitív pszichológiában – sajnos magyarul is, eddig nem találtak megfelelő fordítást, lásd (Dr. Szondy, 2012). Jelentése: benne lenni a pillanatban, elfogadni azt, ami itt és most van. Az irányzat és az általa hozott elfogadó kvalitás, hozzásegíthet minket a cselekvés irányába eltolódott egyensúlyunk visszaállításához. A Mindfulnesshez hasonló elvek alapján működik számos terápiás irányzat, amelyek mind segíthetnek minket az összhang megtalálásában, ilyenek például:

Összefoglalva a megoldásokat:

  1. a jelenre irányítom a figyelmemet,
  2. elfogadom azt, ami a jelenben felmerül, legyen az bármilyen ijesztő, csúnya, félelmetes vagy káosszal teli, felszámolva ezáltal a dualitást minden tekintetben.

A megoldás tehát a férfi minőséghez tartozó cselekvés, és párja, a női energiákat képviselő elfogadás harmóniában való megélése, ahol bármelyik időpillanatban bármelyik választható – többek között a pszichoterápia eszközeinek segítségével.

„Az igazi tökéletesség tökéletlenségeink elfogadása.”  - Szent Ágoston

„Az igazi tökéletesség tökéletlenségeink elfogadása.” – Szent Ágoston