Az uzsai élmény

Négy napos workshopot tartott szeptemberben Swami Ajaya és Bhavani “Csakrák és pszichoterápia” címmel Uzsán. Erről az élményéről készített interjút Pigler Grétivel T. Hargitai Judit.

Gréti a tőle megszokott kedvességgel és örömmel ajánlotta fel, hogy elmeséli élményeit – persze csak a nem titkosakat – a 2013. szeptember 12-15. közötti „elvonulós” hétvégéről. Mindketten izgultunk, hiszen ő még nem adott interjút, én meg még nem írtam ilyet. Beszélgetésünk legfontosabb elemeit a következőkben osztjuk meg.

Miért jelentkeztél egy ilyen típusú „elvonulásra”?

Fontos számomra, hogy önmagamhoz közel kerüljek, hogy megismerjem működésemet. Miért döntök úgy, miért viselkedem úgy, miért érzek úgy egy adott szituációban.

Miért pont Számi Adzsaja és Bhavani? A széles kínálat közül miért az ő módszerüket választottad a fejlődésed további segítéséül?

A belső indíttatásom alapja a jóga volt. A Jóga Akadémia első éves képzése során nagy hatással volt rám Zoltai Miklós – jógapszichológiát oktatott – és az ő „különleges” módszere, melynek során többször megtapasztalhattam, hogy milyen érzés az, amikor az embert kimozdítják a komfortzónájából. Úgy gondoltam, hogy ez a hosszú hétvégi belső munka természetes folytatása lehet/kell, hogy legyen annak az útnak, amin járok. Már 1 éve vártam erre az alkalomra! Szvámi Adzsaja és felesége Bhavani számomra hitelesek, mosolygósak, kedvesek, nyitottak, sok példával szolgáltak saját életükből. Egy mondatuk különösen kedves számomra: Köszöntöm benned a teret, ahol a szeretet és a békesség lakozik.

Konkrét problémával, megoldandó feladattal érkeztél vagy nyitott voltál minden történésre?

Hú, ezt nekem is át kell gondolnom.. Nem, nem konkrét problémával mentem. Az értelem és az érzelem összefüggéseire voltam kíváncsi.

Hol voltatok pontosan?

Uzsa és Sümeg között, szó szerint egy erdő közepén, egy tisztás mellett, egy vadászkastélyban. A kastélyban zajlottak a közös programok, de mi faházakban voltunk elszállásolva. A környezet idilli volt. Az ételek sok szeretettel készültek, többször a helyben megtermelt finomságokat szolgálták fel. Figyeltek ránk, fontosak voltunk a vendéglátók számára.

Hogy képzeljük el egy napotokat?

Délelőtt Bhavani Svaroopa jógát tartott, mely során a csakrákra ható gyakorlatokat végeztünk. Ez a fajta jóga nem olyan megerőltető, mint az Ahimsza Jógaközpontban (Veszprém) gyakorolt Iyengar jóga. A pózok kitartásának célja a belelazulás, a belepihenés. Gyakran elhangzó felszólítása: Egyszerre érzékeld a pózt kívülről és belülről! Ezután a csakrákról szóló előadások és gyakorlatok, meditáció következett. S önfejlesztő, önmegismerő gyakorlatokat is „játszottunk”. Ebéd után a program fordított sorrendben zajlott, tehát előadással kezdődött és gyakorlattal zárult. Este mód nyílt kötetlen beszélgetésre. A program lezárásaként, vasárnap meditáltunk, melynek célja az volt, hogy a spiritualitásból átvezessen minket a hétköznapi életbe, a való világba.

Elmesélnél egy játékos gyakorlatot?

Párban és becsukott szemmel történt a gyakorlat. Már a becsukott szem bizonytalanságot idézett elő, s így kellett hosszú ideig hátrafelé mennünk. Olyan érzésem volt, hogy önmagamban és az időben bolyongok. A feltett kérdés a múltra vonatkozott, így hangzott: Mikor zártad be a szívedet? A választ a párodnak kellett elmondani. Már a kimondás is sokaknak nehéz, megerőltető volt. A gyakorlat megismétlődött egyszer úgy, hogy előre felé kellett haladnunk, szintén csukott szemmel és párban. Ehhez az állapothoz kapcsolódó kérdés így szólt: Mi kellene ahhoz, hogy képes legyél megnyitni a szívedet? Majd párcsere történt.

Mi fogott meg a gyakorlások során? Hogy tudnád összefoglalni a lényeget?

Ma már nem önmagamon kívül keresem a problémákat, hanem megtanultam, hogy felelősséget vállaljak önmagamért. Azt az állapotot keresem, amikor pontosan tudom, hogy mi zajlik kívül és mi történik belül. Számomra ez a tökéletes állapot, ez az öröm állapota.
A workshop lényege az volt, hogy a csakrákon keresztül megértsük a világ működését. A terápia nem személyes, hanem csoportos volt, de mégis személyessé vált, azáltal, hogy mindenki annyit értett meg belőle, annyi útravalót kapott, amennyit a gyerekkori tapasztalatai, élethelyzete, aktuális állapota lehetővé tett. Szvámi Adzsaja jelenlétével lehetőséget és eszközt adott, hogy átlépjünk saját korlátainkon. De a belső munka a miénk. Ezért nekünk kell megdolgoznunk.
Jaj és volt egy igen erős külső tapasztalásom is. A rendezvény helyszínén, a tisztáson a szürkületben szivárványt láttunk az égen. Teljes színes szivárványt, mely számomra a színes valóság megértését, a kaput szimbolizálja.

Kinek ajánlanád ezt a workshopot?

Mindenkinek, aki szeretne befelé figyelni, a belsőjével dolgozni. Már alig várom következő alkalmat, jövő márciust, amikor Szvámi Adzsaja ismét Magyarországra látogat.

Pigler Gréti

Pigler Gréti

Az interjút készítette: T. Hargitai Judit